Nagyon furcsa megint suliba járni. :) És nem is olyan egyszerű visszaszoktatni az agyamat arra, hogy most megint naponta meg kellene jegyeznie egy csomó olyan információt, amikhez hasonlóval eddig még sosem találkozott. Gondolok itt magára a buddhizmusra, vagy csak a "vallásra", és persze a japán nyelvre. Igaz, azzal már találkozott, de évek óta nem tanult már idegen szavakat és nyelvtanokat, főleg nem ilyen őrült mennyiségben, mint jelenleg. Amúgy az óráknak kb a fele nagyon is érdekel, szóval az nem vészes, de a másik fele eléggé kikészít néha. Példának elmondanám azt, hogy én szörnyen rossz alvó vagyok, és szinte semmilyen zaj mellett nem tudok elaludni, beszéd mellett meg aztán végképp nem. Ehhez képest most van néhány előadásom, amiken rendszeresen elalszom. Múlt héten éppen felhorkantottam az egyik ilyen órám végén, és arra ébredtem, hogy röhögnek körülöttem az emberek... Ez amúgy nem nagyon tetszik. Régen is volt azért olyan, hogy nagyon nem izgatott a tananyag, de ilyen bunkóságra még sosem vetemedtem. Pedig nem is alszom olyan keveset...
No mindegy. Szóval ezek az előadások nem olyan jók, de a többi! Teljesen kész vagyok néha! :) Olyan, amikor hallgatom ezeket az előadókat és a válaszaikat, mintha a legtöbb dolgot egész életemben tudtam volna, csak valahogy nem tudtam volna kimondani azokat. De nem is csak kimondani, hanem még megfogalmazni sem saját magamnak. Olyan, mintha mindaz, amit mondanak benne lenne a fejemben, csak éppen a kecsuák nyelvén, és ezek a tanárok lennének a fordítógépek. 
Hát, ez elég hülyén hangzik, de akkor is ezt érzem. 
Van a héten 3x reggel meditációnk is, amik meg sokszor tök kellemesek. Néha meg nem. Attól függ, hogy mennyire van épp tele a fejem. (Ezért is írok most, ahelyett, hogy tanulnék. Ahogy lejegyzem ezeket a gondolatokat, érzem, hogy ürül ki a fejem. Már 11% üres... :D ) Az a baj, hogy nem tudom magam eléggé elengedni. Volt olyan, hogy elkezdtem érezni azt az ürességet, ami jól el van bújva a gondolatok mögött, és amit meg kell találjak, de amikor már szinte teljesen kiürült a tudatom, akkor fogta magát az agyam, és visszarántott. Nem baj, majd ha eleget gyakorolom, akkor menni fog. Tudom! 
Na, mindjárt jön egy kis leírás a sulis arcokról. :)