No, hát nagy vonalakban:

- Jelentkeztem megint fősulira (A Tan Kapuja Buddhista Fősulira, Japán nyelv és kultúrtörténet szakirányra)
- Fel is vettek, aminek eleinte nem tudtam, hogy örüljek-e, vagy ne, mert nem voltam biztos abban, hogy ez a nekem való hely

- Kb. 1 hónapom azzal telt, hogy vívódtam önmagamban, hogy szeptemberben beiratkozzak-e, vagy inkább folytassam a takarítós munkát, amit nyáron végeztem, és keressek mellette más pénzbevételi forrást is

- A másik nagy kérdés az volt, hogy menjek-e el gólyatáborba, ahol esetleg
   - pocsékul érzem magam, ami nem jó, vagy
   - jól érzem magam, és jófej embereket ismerek meg, de lehet, hogy aztán mégsem megyek el a beiratkozásra, akkor meg elcsesztem egy csomó pénzt a táborban, a semmiért. (Jó hülye vagyok, hogy így paráztam, mi?! :D )

- Amúgy volt még egy csomó gólyatábor ellen szóló dolog: az, hogy nem szeretem a sok embert egyszerre egy helyen; az, hogy nincs vezetékes víz; az, hogy csak pottyantós budi van; hogy amúgy is a világ végén van, Bükkmogyorósdon; és amúgy is! sátorban kell aludni! Ja, és sok a bogár.  :D

- Szóval vívódgattam magamban. Viszont azt sem tudtam elfelejteni, hogy ha netán mégis gólya leszek a suliban szeptembertől, akkor meg tényleg teljesen idegen emberek közé kell bemennem az első napomon, és ennyire meg nem vagyok bátor, szóval valószínűleg megint otthagyom majd elég rövid idő alatt, mert nem tudok majd kapcsolatot kialakítani az emberekkel, mint ahogy ezt megtettem már a az előző fősulimmal, ugyanezen okból, és ami miatt majdnem kirúgtak annak idején a középsuliból is.

- Hát, meg kell vallanom, hogy voltak szebb napok is az életemben, mint ezek... :D Tudtam, hogy szerdán reggel indulunk gólyáskodni, de én csak hétfő délben döntöttem :D Igen, tudom, csak én lehetek ilyen. :D

-  Így aztán hétfőn (még Kecskeméten) elmentem játszós-nadrágot venni, aztán anyummal feljöttem Pestre, itt meg kedden még megvettünk mindent, ami kellett, összecsomagoltunk éjjel, és reggel már a pályaudvaron voltam, ahol viszont annyira izgultam, hogy el is sírtam magam. Na, ez milyen már! :D Ha nagyon izgulok valami miatt, feszült vagyok, fáradt és félek, akkor sírok. :D Ez tök gáz, tudom, de sosem állítottam, hogy normális vagyok... :D

 
A gólyatábor aztán végül is nagyon jól telt. Igazán különleges embereket ismertem meg. Olyan volt, mintha összeengedtek volna 30-40 embert, akik még sosem találkoztak, de valahogy mégis megtaláltuk a közös hangot. Volt bennünk valami közös. És az esti tűz melletti zenélésnél és táncnál éreztem, ahogy egyszerre dobog a szívünk.