Ez már nem csak az a bizonyos változás. Ez már egy enyhébb depresszió, és a magány eluralkodó érzése. Nem az, hogy nincs körülöttem elég ember, akit szeretnék, de nagyon NAGYON hiányzik az, hogy nincsen mellettem valaki, akit teljes szívvel szerethetnék. Túl régen volt párkapcsolatom, és érzem, ahogy gyűlik a szívemben az a rengeteg feldogozatlan, kiadatlan érzelem. Nem értem, hogy miért van ez. Illetve de, tudom. Az elmúlt években mindig valaki olyanba zúgtam, vagy szerettem bele, aki irántam nem érzett semmit, vagy legalábbis nem eleget ahhoz, hogy kapcsolatot vállaljon fel velem. Habár sokszor megértem őket... És közben mégsem. Tudom, és érzem, hogy van bennem (mélyen eltemetve) egy valaki, aki különb, mint a legtöbb lény a Földön. Csak sajnos ez a valaki tényleg el van temetve. Azt hittem, hogy Neked meg tudom mutatni, de amikor megtettem efelé egy lépést, Te fel sem fogtad. Nem érezted a különbséget, pedig nekem olyan volt, mintha felvágtam volna magam, és a belső szerveimet adnám éppen a kezedbe.
És most megint azt érzem, hogy feleslegesen tettem magam ronccsá egy olyan személy miatt, Miattad, aki szíve szerint a fél mérföldes távot tartaná tőlem. Tudod mit?! Tartsd! Nem fogok többé belemászni másnak az életébe. Elég volt. Sőt, sok is!
Már csak a lakatok hiányoznak, amikkel körül tudom zárni a szívem, hogy többé ne legyen mit összetörni. Na de ezen ne múljon! :)
Végeztem veletek!!!
2012.04.14. 01:10Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lucifixxx.blog.hu/api/trackback/id/tr84417768
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
