"Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi szokás, hiedelem, jóslás, babona kapcsolódna, mind december 13-i, Luca naphoz.
A néphiedelemben kétféle Lucát ismer: a jóságos és a gonosz Lucát. Bár inkább a negatívabb, sötét-Luca-kép az ismertebb. Ami azért is furcsa, mert maga a Luca név jelentése fényhozó, fényben járó.
Luca napját alkalmasnak tartották termékenység varázslására, házasság-, halál- és időjóslásra, vagy bizonyos női munkák tiltására. Például a házhoz érkező első látogatóból a várható állatszaporulatot jósolták meg. Ugyanis, ha Luca reggelén férfi lép a házba, bika fog születni, ha pedig nőlátogató érkezik, üsző.
Luca napját az egész magyar nyelvterületen “gonoszjáró” napnak tartották, ezért mindenütt védekeztek a boszorkányok ellen. Fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét, az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, hamut szórtak a kapuk elé, lefekvés előtt fokhagymás kenyeret ettek, hogy szagával elriasszák a gonosz szellemeket, és elzárták a seprűket, nehogy azon nyargalásszanak a boszorkányok.
Magyarországon Luca-napon a család minden tagjának sütnek egy lucapogácsát, és egyikbe pénzdarabot rejtenek el. Aki ráharap, szerencsés lesz. Ismert még a Luca székének elkészítése is.
A Luca-hagyományok eredetét tekintve, 1780-ben említik először egy a keresztény hitre tért szép fiatal leány kapcsán, aki szüzességet fogadott, hogy életét Krisztusnak szentelhesse, majd mártírhalált halt hitéért. Példamutató tisztasága és alázatos élete folytán nevét a fény (lux) szóval is kapcsolatba hozták.
Látható, hogy Luca kapcsán erőteljes a kettősség, hol sötét erőket, gonosz boszorkányokat kapcsolnak hozzá, hol pedig a fényt hozó, példamutató és tisztességes, szeretetteljes oldaláról ismerhetjük meg Lucát. Így van ez, mindennek, amiről ember véleményt alkot. Ugyanaz a történés az egyiknek jó emlékek sorát eleveníti fel, a mások embernek hátborzongató már a puszta gondolat is.
Számomra az a tanulság, hogy nincs jó vagy rossz… tapasztalások vannak, melyeket mi teszünk ilyenné vagy olyanná. Mi választunk tehát, hogy mit szeretnénk megélni, mire szeretnénk emlékezni az életünkből és főleg, hogy mit akarunk megtapasztalni."
(Pozsgai Nikoletta Katalin)
